Ritkán bőgi el magát az ember a gyönyörűségtől, de ma ez is megtörtént.
Beléptem az erdőbe és az rögtön beszippantott. Mint egy vákuumba.
A fák olyanok mintha milliónyi zöld lepke vonná be ágaikat. Szeretem ezt a friss zöld színt.
Ez csak ilyenkor tavasszal mutatja meg magát.
Késő délutáni csend és mocorgás. Patak zubogás.
Most értettem csak meg a patak kacaját. Én meg itt sírok....
Ez meg kacarász....
Bejegyzések
