2010. június 18., péntek
LZ
Ma megint be kellett rakni a Led Zeppelineket.....nagy melók után mindig ez jön levezetésnek.
Fülhallgató fel, fejem közepében szól az akusztik. Pihenés. Friends.Gallows Pole. Kashmir.
És ha az ember egymagában élvezheti ezeket a dolgokat, légitározhat, vághatja a pofákat rázogathatja a fejét, ugrálhat, emelgetheti a kezét az égnek, némán ordibálva tátoghat, szóval minden ami az életéből kimaradt, amit egy koncerten talán kiadhatott volna magából.
Mindig emlegetem a barátnőnek, mekkora marhák voltunk, hogy a Rolling koncerten, olyan szépen ültünk csak és mosolyogtunk a príma helyünkön ahelyett, hogy lent a küzdőtéren küzdöttünk volna a saját magunkba zárt süket némasággal és végre egyszer büdös életbe kiordibálhattuk volna magunkat. Talán utoljára....de hát ez sem történt meg.
2010. június 13., vasárnap
Egy koncert
Akartam írni egy különleges hangulatú koncertről, de elszállt.... ami megmaradt belőle az a kiszámítható emberi viselkedés....
Padsoron belüli kelleténél hangosabb megjegyzések, öreglányi rosszalló tekintetek....
Az ember szinte érzi a konyhai szigort és magányt a utóbbinál, kicsit a feltűnni vágyást meg az előbbinél..
A konyhai szigoros nő úgy gondolom más előadáson is szeret megrovó tekintettel körbe-körbe nézegetni. Nagy szerencséjére mindig akadnak olyan emberek akik meg szeretnek megjegyzéseket fűzni dolgokhoz. Mindig egymásra talál ez a két társaság....
Én meg szeretek ezen morfondírozgatni és várni, hogy
mikor kezdődik el a pisszegetés, csittegetés, hallatlanozás meg ilyesmi...
De ez most elmaradt. Azért a zene jó volt. Finoman szólt a szaxofon, száz helyről verődött vissza a székesegyház faláról a trombita. Ezért ( is) érdemes volt elmenni.
Csak ezek a szigorú és rosszalló tekintetek....
Padsoron belüli kelleténél hangosabb megjegyzések, öreglányi rosszalló tekintetek....
Az ember szinte érzi a konyhai szigort és magányt a utóbbinál, kicsit a feltűnni vágyást meg az előbbinél..
A konyhai szigoros nő úgy gondolom más előadáson is szeret megrovó tekintettel körbe-körbe nézegetni. Nagy szerencséjére mindig akadnak olyan emberek akik meg szeretnek megjegyzéseket fűzni dolgokhoz. Mindig egymásra talál ez a két társaság....
Én meg szeretek ezen morfondírozgatni és várni, hogy
mikor kezdődik el a pisszegetés, csittegetés, hallatlanozás meg ilyesmi...
De ez most elmaradt. Azért a zene jó volt. Finoman szólt a szaxofon, száz helyről verődött vissza a székesegyház faláról a trombita. Ezért ( is) érdemes volt elmenni.
Csak ezek a szigorú és rosszalló tekintetek....
2010. június 3., csütörtök
szemétgyűjtés
Érdekes jelentnek voltam ma fül és szemtanúja.Egy ifjú ember világítós zöld mellényben a földre hajolgatva a nylon zsákjába a szemetet szedegette össze. Időnként bizonytalanul nézett fel a mellette álló jól öltözött úriemberre és kérdést tett fel neki: ez is szemét? A kioktatós és fölényes válasz nem maradt el: ezt is szemétnek nézik az emberek! ( ép egy papír zsebkendő foszlány volt a kérdés tárgya).
Hát... csodadolgok vannak ebben az országban, amikor egy szemétgyűjtögető mellé kirendelnek egy főnököt oktatásra.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)