hócsönd

Felfelé baktatva a hegyen legjobb a morfondírozgatás, ha lábad alatt ropog a hó és fentről meg puhán esik.
Ilyenkor aztán a gondolatok csak úgy csapodár módon folyékonyan érkeznek, de már el is gurulnak, nyomot sem hagyva. És marad csak a hócsönd. Így hívom ezt a semmihez nem hasonlítható csöndet. Szeretem ezt nagyon. Elnyom minden zavaró, utálatos dübörgést és morgást. És lassan bennem is minden elhalkul és pihen.
Most már csak a rácsodálkozás marad a tájon... és a hócsöndnek az elraktározása...