cipők

Hihetetlen dolgokat tudnak a nők időnként felhúzni....Főleg ha egy szakmai előadásra készülnek.
Ma láttam a mellettem üllő hölgy lábán egy ezüst színű csizmafélét kék cipzárasat, egy lila nagyon tűsarkost előttem, és mögöttem egy égszínkék hegyesorrú és virágmintás csukát. Csak ültem ott a Barbis színorgiában. Mint egy babaházban. Morfondírozgattam magamban, hisz nekem is volt valamikor rózsaszín cipőm... olyan mokkaszín féle ....hű, de szerettem! Bécsben vettem, akkor még az igazán nagy szám volt!
Nézegetem a lábamon a lapos sarkú átlagosan barna cipőmet. Kár, hogy széttapostam azt a rózsaszínt! Ide kívánkozott volna most. A lila tűsarok és az égszínkék virágmintás
közé. De talán az ezüst kék cipzárassal is összebarátkozott volna....:)))

bűbájolgatások

Amikor két idősödő hölgy összeül egy kedves étteremben és te fültanúja vagy a beszélgetésüknek az csupa gyönyörűség!
Az egymásnak való öltözködés! A finoman bodorított és frissen festett hajak, szép selyemblúzok és kosztümök, fényes fekete cipők! A dicsérgetős szép szavak küldése egymásnak!Fecsegés és locsogás..
Bámulod őket és fülelsz miközben az orrod a levest súrolja.
Előkerülnek a fényképek is :" hogy hasonlít rád a Zolika,főleg a homloka" - homlok -homlok morfondírozgatok magamban hogy hasonlíthat egy homlok? lapos vagy magas- csúcsos?Nézem a szemben lévő nő homlokát, sem nem lapos sem nem magas- csúcsos, egy homlok csak és kész.
" és ez a lányod? milyen szép, meg rajtad ez a tunika..." ""Hát megöregedtem.." mondja diszkréten a tunika a selyemblúznak. A tunikás talán annyi mint én. Nézem a szomorúan a farmerom....
Ők csak tovább fecserésznek. Boldogok, hogy a főnök itt tudja a nevüket, örülnek a langyos kávénak és a múltkor is milyen finom volt tiramisunak.
Turkálok a menüben és irigykedem. Hát ilyen dolgokkal is lehet mulattatni az időt.....

corega tabs-öregek ideje

Tegnap, mikor néztem a Brit Filmakadémia díjátadóját és benne egy öreg hölgyet, Vanessa Redgrave színésznőt aki életmű díjat kapott, elgondolkodtam. Milyen szép is volt valamikor a Nagyításban. Ez a szipogós mosoly itt az átadón, szívéből jött a sugárzás... Milyen jó is lenne ilyen szépen megöregedni....
Elmerengtem... már pár éve figyelem az időseket.... ráncaikat, őszülő hajukat, bőrüket ahogy rátapad vékonyka csontjaikra...keskenyedő, görbülő ajkaikat, hajlott hátukat... hát ilyenek leszünk mindahányan...
Mégis úgy gondolom,hogy nevessünk és sírjunk ameddig csak tudunk! Simogassuk azt akit szeretünk. Embert, állatot.
És amikor eljön a corega tabs ideje, hát ragasszuk fel ezt a szart, hogy legalább a mosolyunk legyen olyan mint régen: egy szívből jött sugárzás. És akkor talán nem lesz semmi baj....:))))