otthonkák

HÚ! Micsoda otthonkát láttam ma! Atyavilág... lélegzet elállító volt! Csak pillogtam ott a nagy kapu előtt! Igazi régi keménykötésű lenvászon, barnás színben, az ötvenes évek dizájnjában pompázva. Ezt aztán Esterházy Esti Kornéljának elszánt földosztásos arcú Rózsikája is megirigyelhetné, miközben "mély torokhangon bugyborogna belőle: az anyja kalóz úristenit" ez aztán az otthonka!
S.-nek szeretettel:)

esti fények

Nem tudom ki hogy van vele, de én a e fények közül az estit szeretem a legjobban. Nem mintha a reggeli csúnyább lenne, de az sokkal lüktetőbb és virgoncabb mint az esti megnyugvó.Reggel még táncol a fény a levegőben, fűszálon, de az esti már csak lankadva puhán elfekszik. Ajándék, hogy szerethetem ezt....

bánatos

Vajon miért tudja némely muzsika az ember szívét kicsorgatni, facsarni? Rádőlni a mosogatóra és
bőgni? Én nem tudom,de nagyon hervasztó tud lenni ez ...és bánatos ....csak egy J.J. Cale kellett hozzá, egy régi dal, egy régi érzés és a mostani üresség.
"Két fűszál közt egy fekete bogár fejét ölébe hajtva sírdogál" / Bebesi K./
Ez a szerencsétlen is biztos J.J. Cale-t hallgatott....