LZ

Ma megint be kellett rakni a Led Zeppelineket.....nagy melók után mindig ez jön levezetésnek.
Fülhallgató fel, fejem közepében szól az akusztik. Pihenés. Friends.Gallows Pole. Kashmir.
És ha az ember egymagában élvezheti ezeket a dolgokat, légitározhat, vághatja a pofákat rázogathatja a fejét, ugrálhat, emelgetheti a kezét az égnek, némán ordibálva tátoghat, szóval minden ami az életéből kimaradt, amit egy koncerten talán kiadhatott volna magából.
Mindig emlegetem a barátnőnek, mekkora marhák voltunk, hogy a Rolling koncerten, olyan szépen ültünk csak és mosolyogtunk a príma helyünkön ahelyett, hogy lent a küzdőtéren küzdöttünk volna a saját magunkba zárt süket némasággal és végre egyszer büdös életbe kiordibálhattuk volna magunkat. Talán utoljára....de hát ez sem történt meg.

Egy koncert

Akartam írni egy különleges hangulatú koncertről, de elszállt.... ami megmaradt belőle az a kiszámítható emberi viselkedés....
Padsoron belüli kelleténél hangosabb megjegyzések, öreglányi rosszalló tekintetek....
Az ember szinte érzi a konyhai szigort és magányt a utóbbinál, kicsit a feltűnni vágyást meg az előbbinél..
A konyhai szigoros nő úgy gondolom más előadáson is szeret megrovó tekintettel körbe-körbe nézegetni. Nagy szerencséjére mindig akadnak olyan emberek akik meg szeretnek megjegyzéseket fűzni dolgokhoz. Mindig egymásra talál ez a két társaság....
Én meg szeretek ezen morfondírozgatni és várni, hogy
mikor kezdődik el a pisszegetés, csittegetés, hallatlanozás meg ilyesmi...
De ez most elmaradt. Azért a zene jó volt. Finoman szólt a szaxofon, száz helyről verődött vissza a székesegyház faláról a trombita. Ezért ( is) érdemes volt elmenni.
Csak ezek a szigorú és rosszalló tekintetek....

szemétgyűjtés

Érdekes jelentnek voltam ma fül és szemtanúja.Egy ifjú ember világítós zöld mellényben a földre hajolgatva a nylon zsákjába a szemetet szedegette össze. Időnként bizonytalanul nézett fel a mellette álló jól öltözött úriemberre és kérdést tett fel neki: ez is szemét? A kioktatós és fölényes válasz nem maradt el: ezt is szemétnek nézik az emberek! ( ép egy papír zsebkendő foszlány volt a kérdés tárgya).
Hát... csodadolgok vannak ebben az országban, amikor egy szemétgyűjtögető mellé kirendelnek egy főnököt oktatásra.....

otthonkák

HÚ! Micsoda otthonkát láttam ma! Atyavilág... lélegzet elállító volt! Csak pillogtam ott a nagy kapu előtt! Igazi régi keménykötésű lenvászon, barnás színben, az ötvenes évek dizájnjában pompázva. Ezt aztán Esterházy Esti Kornéljának elszánt földosztásos arcú Rózsikája is megirigyelhetné, miközben "mély torokhangon bugyborogna belőle: az anyja kalóz úristenit" ez aztán az otthonka!
S.-nek szeretettel:)

esti fények

Nem tudom ki hogy van vele, de én a e fények közül az estit szeretem a legjobban. Nem mintha a reggeli csúnyább lenne, de az sokkal lüktetőbb és virgoncabb mint az esti megnyugvó.Reggel még táncol a fény a levegőben, fűszálon, de az esti már csak lankadva puhán elfekszik. Ajándék, hogy szerethetem ezt....

bánatos

Vajon miért tudja némely muzsika az ember szívét kicsorgatni, facsarni? Rádőlni a mosogatóra és
bőgni? Én nem tudom,de nagyon hervasztó tud lenni ez ...és bánatos ....csak egy J.J. Cale kellett hozzá, egy régi dal, egy régi érzés és a mostani üresség.
"Két fűszál közt egy fekete bogár fejét ölébe hajtva sírdogál" / Bebesi K./
Ez a szerencsétlen is biztos J.J. Cale-t hallgatott....

patak kacaja

Ritkán bőgi el magát az ember a gyönyörűségtől, de ma ez is megtörtént.
Beléptem az erdőbe és az rögtön beszippantott. Mint egy vákuumba.
A fák olyanok mintha milliónyi zöld lepke vonná be ágaikat. Szeretem ezt a friss zöld színt.
Ez csak ilyenkor tavasszal mutatja meg magát.
Késő délutáni csend és mocorgás. Patak zubogás.
Most értettem csak meg a patak kacaját. Én meg itt sírok....
Ez meg kacarász....