Az emberben meghűl a vér, ha az autójában menetközben egyszerre kigyullad minden figyelmeztető jelzés. Ép hogy nem vijjog, de már zakatol a szíved és nyomnád a féket
megállásra késztetvén járgányodat, de az meg nem fog. Sőt bekeményít. Aztán pont a hegyről jössz lefele. Hú, micsoda kaland ez gondoltam és a szívem már nem zakatolt hanem egyenesen kiesett a kabátom alól. Azért csak eszembe jutott a kézifék, ami meg is állította ezt az elszabadult lóerőt. Na gondoltam most mit csináljak miután visszatuszkoltam szívem a kabátom résébe. Elvetettem minden gondolatot ami ebben a hideg,zuhogó esőben emberi segítséget jelentett volna.
Morfondíroztam magamban.... mostanában túl sok ilyen dolog történik... és bonyolultnak hitt dolgok nagyon egyszerűen oldódtak meg....
Négy ilyen eset is előfordult. Na és mit csináltam? Kihúztam és visszadugtam bizonyos vacakokat. Hát akkor most is... kihúztam és visszadugtam ezt az indítókulcsot. És igen, fog a fék, semmi nem világit, de azért csak óvatosan...
Ekkor arra gondoltam, milyen jó lenne ha magamat is így ki tudnám húzni és visszadugni mint ezeket a vacakokat. Ha újra tudnám installálni magam! Kezdhetném előröl az egészet! De, vajon tényleg jó lenne.....???????
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése