Összes oldalmegjelenítés

2009. december 2., szerda

mai vers

HARMATOCSKA

Guggolva ringadoz
a málnatő, meleg
karján buggyos, zsíros
papiros szendereg.

Lágy a táj, gyöngy az est;
tömött, fonott falomb.
Hegyek párája rezg
a halmokon s dalom.

Hát dolgoztam híven,
zümmögve mint a rét.
Milyen könnyű a menny!
A műhely már sötét.

Fáradt meg együgyű,
vagy tán csak jó vagyok
s reszketek, mint a fű
és mint a csillagok.

József Attila

Nincsenek megjegyzések: