corega tabs-öregek ideje

Tegnap, mikor néztem a Brit Filmakadémia díjátadóját és benne egy öreg hölgyet, Vanessa Redgrave színésznőt aki életmű díjat kapott, elgondolkodtam. Milyen szép is volt valamikor a Nagyításban. Ez a szipogós mosoly itt az átadón, szívéből jött a sugárzás... Milyen jó is lenne ilyen szépen megöregedni....
Elmerengtem... már pár éve figyelem az időseket.... ráncaikat, őszülő hajukat, bőrüket ahogy rátapad vékonyka csontjaikra...keskenyedő, görbülő ajkaikat, hajlott hátukat... hát ilyenek leszünk mindahányan...
Mégis úgy gondolom,hogy nevessünk és sírjunk ameddig csak tudunk! Simogassuk azt akit szeretünk. Embert, állatot.
És amikor eljön a corega tabs ideje, hát ragasszuk fel ezt a szart, hogy legalább a mosolyunk legyen olyan mint régen: egy szívből jött sugárzás. És akkor talán nem lesz semmi baj....:))))

hangicsálás

Most aztán már tényleg tavaszodik! A hócsöndet a hegyen felváltotta a hangicsálás...
Kész zenemű amit a madarak ilyenkor produkálnak! Persze a párjukat keresik, aztán mindent
beleadnak....A madáretető is még tele van a nem régiben kiszórt szotyolával..hiába ha madár szerelmes úgy látszik nem éhes....
A hunyor i s kibukkant a lombszőnyeg alól. Az első hírmondó...
A patak zúgása! Micsoda muzsika! És ez csak ilyenkor zubog, rohan lefelé hóolvadás után.
Szóval egy koncert az egész. A tavasz nyitánya.
Csak ezek a megcsonkított, derékmagasságban kivágott fák ne lennének! Koronája és törzse már rég elhamvadt egy ócska kályha tűzfészkében... madár többé ezen már nem hangicsál:(((

hócsönd

Felfelé baktatva a hegyen legjobb a morfondírozgatás, ha lábad alatt ropog a hó és fentről meg puhán esik.
Ilyenkor aztán a gondolatok csak úgy csapodár módon folyékonyan érkeznek, de már el is gurulnak, nyomot sem hagyva. És marad csak a hócsönd. Így hívom ezt a semmihez nem hasonlítható csöndet. Szeretem ezt nagyon. Elnyom minden zavaró, utálatos dübörgést és morgást. És lassan bennem is minden elhalkul és pihen.
Most már csak a rácsodálkozás marad a tájon... és a hócsöndnek az elraktározása...

adóbevallások

hajhaj....:(((((( adóbevallások gyártása február 25-ig.:((((((((((((((((
A(Z)PEH.....
De éjszakánként mikor befejezem egy részét, akkor bizony:

Oly lágy az este mint egy szöllőszem,
gurul puhán emlékeim között.
Egy szőke este. De már nem emlékszem.

József A.

és zuhanás, mélyalvás.......és jamjam.

Led Zeppelin

Úgy gondolom nem árt ha egy sok munkával és stresszel terhelt időszak után az ember estefelé benyomja a DVD-t, beállítja a megfelelő hangerőt, és a szobája közepén neki áll ugrálni és ordibálni Robert Plantel együtt.
Milyen jó is, ahogy pattognak le a kimerültség fájdalmai! Ahogy oldódik a feszültség! Ahogy tűnik el az iroda.... és ahogy marad erre az estére a zene békéje és nyugalma. áááááááááááhhh micsoda egy paradicsomi megpihenés! Mindjárt ott is vagy a régmúltban, lég gitározva, ugrálva, ordibálva a testvérbátyáddal a szülői ház szobájában. Igen, itt aztán szólhatott hangosan a Led Zeppelin! Persze volt egy gitár, fából fabrikálva, nem volt egy akusztikus fajta, de amire kellett arra jó volt. Jól meg lehetett rajta tanulni lég gitározni. Amit az ember ennyi eltelt év után is nagyon tud hasznosítani ...és szól a Whole Lotte Love és ott vagy a régi udvarban, érzed a bőrödön a nyári nap akkor még simogató melegét, érzed a meleg trágya szagát, ballagsz az udvar hátsó felébe, füledre szorítva legnagyobb hangerőn az Orion rádiót, mert még ott is a L.Z-nek kell szólnia. Ó, hogy szét nem robbant az a budi ettől a rettenetes nagy szerelemtől!
Milyen jó is, hogy van a zene... Milyen jó elmerülni benne.. Milyen jó szabad utat engedni az érzelmeknek...
Jó benne megpihenni....
És az iroda? Kérdezné Arthur R. ....

mai vers

Egy szép napon

Mindig az elhányt bádogkanalat,
a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
remélve,hogy egy szép napon
elönt a sírás, visszafogad szelíden
a régi udvar, otthonunk
borostyán csöndje, susogása

Mindig,
mindig is hazavágytam.

Pilinszky János

bársonysimogatások

Amikor a szél meglegyint bicajozás közben,nem is tudsz másra gondolni mint egy bársonysimogatásra, ami szalad át a bőrödön és valami érthetetlen jó érzéssel tölt el.
És amikor így simogat a szél, tudod, hogy most aztán szabad vagy! Kerekezel a végtelenek tűnő mezőkön, beleolvadsz a nyári zöldekbe, sárgákba, rikító lilákba és az ordító pirosakba. Minden virít és minden nevet! Mindjárt a kormányt is elengeded és kitárt karral fogadod a bársonyszelet, a színorgiát, a fű illatát. Már tudod, hogy ezért az érzésért megérte! Megérte kockáztatni, elengedett kézzel kormányozni, aztán szépen elfeküdve, sajgó térddel ismerkedni a föld színeivel...Odalentről fölnézni az égre és felejteni az irodát.....
Akkor aztán lehet bégetni a közelgő birkáknak, talán megértik és válaszolnak: bizony mi is érezzük a rétnek ezt a mérhetetlen szabadságát és a szélnek ezt a bársonysimogatását......beee.....