pécsi blues

Stoni ma vette eső elleni Kalapját és elindult a Tettyére. Vigasztalanul esett szinte egész nap ez a fránya eső....
A Kalap aztán mégiscsak szerencsét hozott. Koncertjük alatt alább hagyott a zuhogás.
Ám volt szívás így is.
Már kezdtem belendülni a régi és újabb nóták hallgatásába , amikor kifogyott a benzin az áramcsinálóból..... végleges szünet....
Nagycsaládosok találkozója volt ma ezen a téren. Aztán itt történt ez a gyalázatos dolog.Mindenesetre én úgy gondolom jobb lenne egy ilyen koncert zárt helyen, sörözgetés mellett.Egy blues kocsmában. A mi nincs ebben a városban.... Minden valamire való helyen működik egy-vagy két blues kocsma... csak itt nincs . Az Európa Kulturális Fővárosában.
Hmm... és hmm.....

kutyasírató

Ma gyanútlanul léptem a szokásos kisboltba reggeliért amikor rég nem látott ismerősbe akadtam.
Rám nézett és elsírta magát. Férfiember. Azt mondta sokat gondolt rám mostanában. A napokban kellett elaltatni a kutyáját.....Persze én ezen már négy éve túl vagyok amikor a karomban aludt el örökre a kutyánk, de most én is zokogva borultam a nyakába....Az eladó is csatlakozott hozzánk, az ő kutyáit három hete altatták el.
Ott álltunk a bolt közepén sírva és kibeszélve fájdalmunkat ki, hogy viselte az utolsó perceket és érezve az utolsó szívdobbanást....... egy időszak örökre lezárult.....a sok-sok kalandnak itt vége van... és a hiány érzése az ami marad. Persze az ember ilyenkor magát is siratja. A múló időt.És csak reménykedhet, hogy egyszer talán az égi mezőkön újra dobálhatja, a lasztit, faágat, játékait a kutyájának....

macskajaj

jajajajajajajajajjajajajajajajajajajaj macskajaj.....el akarják altatni a kerti macskákat...morfondirozgatok és jajgatok magamban... nem is az én macskáim, de kerti tartozékok, mint ahogy a kutyák is azok voltak valamikor...eltűntek a kutyák, eltűnnek a macskák, eltűnnek a kertek... egyszer mi is így tűnünk el....
hát viszlát szomszédom Cseh Tamás...

When I Was Young

Ma gondoltam egyet, és leautóztam a falumba, ahol a gyerekkoromat és kamaszkoromat éltem le. Vissza húz sok minden, de leginkább a gyökerek. Hiába így van ez, én már csak hontalan maradok...A várost nem érzem magaménak és már ebben a faluban sem tudnék igazából élni.
De a strandra minden nyáron ellátogatok! Ez az a hely a mozi után, ahol igen sok időt eltöltöttünk.... Hát igen, ezeken a helyeken csak jó dolgok történtek.!
Ültem a napon becsukott szemmel és éreztem, a nap pontosan úgy perzsel mint 40 éve. Akkoriban minden nap a strandon voltunk és mindennap ugyanazt csináltuk megunhatatlanul. Fejes ugrálás, lubickolás, napozás, römizés, szerelmes pillantásváltások, ruhástól fürdés, kitiltások, visszakönyörgések, este úszóedzések..Röhögés a helyi rendőrön aki velünk együtt hallgatta a kihangosított Szabad Európa rádió híreit és a Délutáni Randevúkat. Ebben a falúban a 60-as években igen kedvelték a fiatalok a jó zenét. Nagy szerencse volt, hogy a kitelepített sváb családok csomagban küldték a jobbnál jobb bakelit lemezeket az itt élő rokonaiknak . Ezeket aztán behozták a strandra ahol kihangosítva élvezhette az ember a jó muzsikákat.
A mai napig is ha meghallok egyet közülük, megcsapja az orromat a strandszag, amit ma már sajnos nem lehet érezni fertőtlenítők miatt.
Hát ezen morfondíroztam, miközben feltettem magamban az Animals When I Was Young-ját
amit naponta legalább ötször lejátszattuk az akkori lemezlovassal, aki hol a strandjegyszedő Mariska néni, vagy a férje a strandkarbantartó Józsi bácsi volt...

nem100as

Napokban találkoztam egy rég nem látott kamasz - fiatal felnőttkori barátnőmmel.
Megütközve láttam az idő hogy bánt el vele. Valamikor buktak rá a pasik rendesen, a magabiztos szőke, nagyon csinos jogásznő még az én akkori emberemet is elhalászta.....
Most egy kövér, csapzott, ápolatlan (szőke)hajú, ritka fogazatú nő áll előttem ócska trikóban és egyfolytában nyomja az élete keserű fordulatait. A volt férjéről, aki még most is mérgezi őt valami szerrel, az anyjáról aki sosem volt egy 100-as, a fiáról aki ezek miatt hagyta el a tanulást és most nem csinál semmit, ő magáról hogy milyen kiütései vannak.... és csak mondja, mondja, mondja a sok sületlen dolgot, amikor egyszer csak sikerült közbevágnom és közös barátnőnkről kérdezősködnöm. Na azt mondja ez a nő nem normális, tök hülye és biztos benne, hogy nem 100-as ,mert hogy lett volna valami közös üzletük de nem jött össze, ugyan is kiderült, hogy egymást sem találták teljesen 100-asnak. És elmondta, miként ordibáltak egyszer ez miatt a Tesco közepén és hogy küldték el egymást az anyjukba . Akik szintén nem voltak 100-asok. Tudom, mert ismertem őket és szinte annyi idősek voltak amikor becsavarodtak mint mi most. Ezen elgondolkodtam, hogy vajon törvényszerű e ez a dolog... mert akkor nem csodálkozom, hogy az élet és az idő így kikezdte e két nőt...
Anyámon sosem láttam ezeket a 100-as jeleket, reménykedem tehát, talán én megúszom..... habár... mostanában sokat beszélgetek a macskámmal aki ha kedve van hozzá, válaszol. Vajon 100-as ez a macska vagy nemszázas???...))))

szociális érzékenység

Napokban egy ügyfelem azt találta mondani, hogy én egy szociálisan érzékeny egyén vagyok és ezért ő nem is venne fel magához alkalmazottnak, de még vállalkozónak sem vagyok egy ideális alkat.
Hmmmm.... dünnyögtem magamban . Morfondírozgattam napokig ezen a kijelentésen.
De hát sokféle szociálisan érzékeny dolog van.... szociálisan érzékeny építészet, szociálisan érzékeny képzőművészet, szociálisan érzékeny írás, szociálisan érzékeny cég... szociálisan érzékeny könyvelő....aki elnézően mosolyog a kifizetetlen könyvelési számlái fölött...
Hát akkor mire is lennék jó?
Talán szociálisan érzékeny kóbor emberek és állatok etetésére. Igen azt hiszem erre vagyok legjobban szociálisan érzékeny.....
És arra gondolok ahogy majd idősödöm, egyre több ilyen szociálisan érzékeny elhagyott ember és állat ballag majd utánam, mint ahogy az volt a 101 kiskutyában, a szociálisan érzékeny öregasszonnyal......:)

LZ

Ma megint be kellett rakni a Led Zeppelineket.....nagy melók után mindig ez jön levezetésnek.
Fülhallgató fel, fejem közepében szól az akusztik. Pihenés. Friends.Gallows Pole. Kashmir.
És ha az ember egymagában élvezheti ezeket a dolgokat, légitározhat, vághatja a pofákat rázogathatja a fejét, ugrálhat, emelgetheti a kezét az égnek, némán ordibálva tátoghat, szóval minden ami az életéből kimaradt, amit egy koncerten talán kiadhatott volna magából.
Mindig emlegetem a barátnőnek, mekkora marhák voltunk, hogy a Rolling koncerten, olyan szépen ültünk csak és mosolyogtunk a príma helyünkön ahelyett, hogy lent a küzdőtéren küzdöttünk volna a saját magunkba zárt süket némasággal és végre egyszer büdös életbe kiordibálhattuk volna magunkat. Talán utoljára....de hát ez sem történt meg.