pécsi blues

Stoni ma vette eső elleni Kalapját és elindult a Tettyére. Vigasztalanul esett szinte egész nap ez a fránya eső....
A Kalap aztán mégiscsak szerencsét hozott. Koncertjük alatt alább hagyott a zuhogás.
Ám volt szívás így is.
Már kezdtem belendülni a régi és újabb nóták hallgatásába , amikor kifogyott a benzin az áramcsinálóból..... végleges szünet....
Nagycsaládosok találkozója volt ma ezen a téren. Aztán itt történt ez a gyalázatos dolog.Mindenesetre én úgy gondolom jobb lenne egy ilyen koncert zárt helyen, sörözgetés mellett.Egy blues kocsmában. A mi nincs ebben a városban.... Minden valamire való helyen működik egy-vagy két blues kocsma... csak itt nincs . Az Európa Kulturális Fővárosában.
Hmm... és hmm.....

kutyasírató

Ma gyanútlanul léptem a szokásos kisboltba reggeliért amikor rég nem látott ismerősbe akadtam.
Rám nézett és elsírta magát. Férfiember. Azt mondta sokat gondolt rám mostanában. A napokban kellett elaltatni a kutyáját.....Persze én ezen már négy éve túl vagyok amikor a karomban aludt el örökre a kutyánk, de most én is zokogva borultam a nyakába....Az eladó is csatlakozott hozzánk, az ő kutyáit három hete altatták el.
Ott álltunk a bolt közepén sírva és kibeszélve fájdalmunkat ki, hogy viselte az utolsó perceket és érezve az utolsó szívdobbanást....... egy időszak örökre lezárult.....a sok-sok kalandnak itt vége van... és a hiány érzése az ami marad. Persze az ember ilyenkor magát is siratja. A múló időt.És csak reménykedhet, hogy egyszer talán az égi mezőkön újra dobálhatja, a lasztit, faágat, játékait a kutyájának....

macskajaj

jajajajajajajajajjajajajajajajajajajaj macskajaj.....el akarják altatni a kerti macskákat...morfondirozgatok és jajgatok magamban... nem is az én macskáim, de kerti tartozékok, mint ahogy a kutyák is azok voltak valamikor...eltűntek a kutyák, eltűnnek a macskák, eltűnnek a kertek... egyszer mi is így tűnünk el....
hát viszlát szomszédom Cseh Tamás...

When I Was Young

Ma gondoltam egyet, és leautóztam a falumba, ahol a gyerekkoromat és kamaszkoromat éltem le. Vissza húz sok minden, de leginkább a gyökerek. Hiába így van ez, én már csak hontalan maradok...A várost nem érzem magaménak és már ebben a faluban sem tudnék igazából élni.
De a strandra minden nyáron ellátogatok! Ez az a hely a mozi után, ahol igen sok időt eltöltöttünk.... Hát igen, ezeken a helyeken csak jó dolgok történtek.!
Ültem a napon becsukott szemmel és éreztem, a nap pontosan úgy perzsel mint 40 éve. Akkoriban minden nap a strandon voltunk és mindennap ugyanazt csináltuk megunhatatlanul. Fejes ugrálás, lubickolás, napozás, römizés, szerelmes pillantásváltások, ruhástól fürdés, kitiltások, visszakönyörgések, este úszóedzések..Röhögés a helyi rendőrön aki velünk együtt hallgatta a kihangosított Szabad Európa rádió híreit és a Délutáni Randevúkat. Ebben a falúban a 60-as években igen kedvelték a fiatalok a jó zenét. Nagy szerencse volt, hogy a kitelepített sváb családok csomagban küldték a jobbnál jobb bakelit lemezeket az itt élő rokonaiknak . Ezeket aztán behozták a strandra ahol kihangosítva élvezhette az ember a jó muzsikákat.
A mai napig is ha meghallok egyet közülük, megcsapja az orromat a strandszag, amit ma már sajnos nem lehet érezni fertőtlenítők miatt.
Hát ezen morfondíroztam, miközben feltettem magamban az Animals When I Was Young-ját
amit naponta legalább ötször lejátszattuk az akkori lemezlovassal, aki hol a strandjegyszedő Mariska néni, vagy a férje a strandkarbantartó Józsi bácsi volt...

nem100as

Napokban találkoztam egy rég nem látott kamasz - fiatal felnőttkori barátnőmmel.
Megütközve láttam az idő hogy bánt el vele. Valamikor buktak rá a pasik rendesen, a magabiztos szőke, nagyon csinos jogásznő még az én akkori emberemet is elhalászta.....
Most egy kövér, csapzott, ápolatlan (szőke)hajú, ritka fogazatú nő áll előttem ócska trikóban és egyfolytában nyomja az élete keserű fordulatait. A volt férjéről, aki még most is mérgezi őt valami szerrel, az anyjáról aki sosem volt egy 100-as, a fiáról aki ezek miatt hagyta el a tanulást és most nem csinál semmit, ő magáról hogy milyen kiütései vannak.... és csak mondja, mondja, mondja a sok sületlen dolgot, amikor egyszer csak sikerült közbevágnom és közös barátnőnkről kérdezősködnöm. Na azt mondja ez a nő nem normális, tök hülye és biztos benne, hogy nem 100-as ,mert hogy lett volna valami közös üzletük de nem jött össze, ugyan is kiderült, hogy egymást sem találták teljesen 100-asnak. És elmondta, miként ordibáltak egyszer ez miatt a Tesco közepén és hogy küldték el egymást az anyjukba . Akik szintén nem voltak 100-asok. Tudom, mert ismertem őket és szinte annyi idősek voltak amikor becsavarodtak mint mi most. Ezen elgondolkodtam, hogy vajon törvényszerű e ez a dolog... mert akkor nem csodálkozom, hogy az élet és az idő így kikezdte e két nőt...
Anyámon sosem láttam ezeket a 100-as jeleket, reménykedem tehát, talán én megúszom..... habár... mostanában sokat beszélgetek a macskámmal aki ha kedve van hozzá, válaszol. Vajon 100-as ez a macska vagy nemszázas???...))))

szociális érzékenység

Napokban egy ügyfelem azt találta mondani, hogy én egy szociálisan érzékeny egyén vagyok és ezért ő nem is venne fel magához alkalmazottnak, de még vállalkozónak sem vagyok egy ideális alkat.
Hmmmm.... dünnyögtem magamban . Morfondírozgattam napokig ezen a kijelentésen.
De hát sokféle szociálisan érzékeny dolog van.... szociálisan érzékeny építészet, szociálisan érzékeny képzőművészet, szociálisan érzékeny írás, szociálisan érzékeny cég... szociálisan érzékeny könyvelő....aki elnézően mosolyog a kifizetetlen könyvelési számlái fölött...
Hát akkor mire is lennék jó?
Talán szociálisan érzékeny kóbor emberek és állatok etetésére. Igen azt hiszem erre vagyok legjobban szociálisan érzékeny.....
És arra gondolok ahogy majd idősödöm, egyre több ilyen szociálisan érzékeny elhagyott ember és állat ballag majd utánam, mint ahogy az volt a 101 kiskutyában, a szociálisan érzékeny öregasszonnyal......:)

LZ

Ma megint be kellett rakni a Led Zeppelineket.....nagy melók után mindig ez jön levezetésnek.
Fülhallgató fel, fejem közepében szól az akusztik. Pihenés. Friends.Gallows Pole. Kashmir.
És ha az ember egymagában élvezheti ezeket a dolgokat, légitározhat, vághatja a pofákat rázogathatja a fejét, ugrálhat, emelgetheti a kezét az égnek, némán ordibálva tátoghat, szóval minden ami az életéből kimaradt, amit egy koncerten talán kiadhatott volna magából.
Mindig emlegetem a barátnőnek, mekkora marhák voltunk, hogy a Rolling koncerten, olyan szépen ültünk csak és mosolyogtunk a príma helyünkön ahelyett, hogy lent a küzdőtéren küzdöttünk volna a saját magunkba zárt süket némasággal és végre egyszer büdös életbe kiordibálhattuk volna magunkat. Talán utoljára....de hát ez sem történt meg.

Egy koncert

Akartam írni egy különleges hangulatú koncertről, de elszállt.... ami megmaradt belőle az a kiszámítható emberi viselkedés....
Padsoron belüli kelleténél hangosabb megjegyzések, öreglányi rosszalló tekintetek....
Az ember szinte érzi a konyhai szigort és magányt a utóbbinál, kicsit a feltűnni vágyást meg az előbbinél..
A konyhai szigoros nő úgy gondolom más előadáson is szeret megrovó tekintettel körbe-körbe nézegetni. Nagy szerencséjére mindig akadnak olyan emberek akik meg szeretnek megjegyzéseket fűzni dolgokhoz. Mindig egymásra talál ez a két társaság....
Én meg szeretek ezen morfondírozgatni és várni, hogy
mikor kezdődik el a pisszegetés, csittegetés, hallatlanozás meg ilyesmi...
De ez most elmaradt. Azért a zene jó volt. Finoman szólt a szaxofon, száz helyről verődött vissza a székesegyház faláról a trombita. Ezért ( is) érdemes volt elmenni.
Csak ezek a szigorú és rosszalló tekintetek....

szemétgyűjtés

Érdekes jelentnek voltam ma fül és szemtanúja.Egy ifjú ember világítós zöld mellényben a földre hajolgatva a nylon zsákjába a szemetet szedegette össze. Időnként bizonytalanul nézett fel a mellette álló jól öltözött úriemberre és kérdést tett fel neki: ez is szemét? A kioktatós és fölényes válasz nem maradt el: ezt is szemétnek nézik az emberek! ( ép egy papír zsebkendő foszlány volt a kérdés tárgya).
Hát... csodadolgok vannak ebben az országban, amikor egy szemétgyűjtögető mellé kirendelnek egy főnököt oktatásra.....

otthonkák

HÚ! Micsoda otthonkát láttam ma! Atyavilág... lélegzet elállító volt! Csak pillogtam ott a nagy kapu előtt! Igazi régi keménykötésű lenvászon, barnás színben, az ötvenes évek dizájnjában pompázva. Ezt aztán Esterházy Esti Kornéljának elszánt földosztásos arcú Rózsikája is megirigyelhetné, miközben "mély torokhangon bugyborogna belőle: az anyja kalóz úristenit" ez aztán az otthonka!
S.-nek szeretettel:)

esti fények

Nem tudom ki hogy van vele, de én a e fények közül az estit szeretem a legjobban. Nem mintha a reggeli csúnyább lenne, de az sokkal lüktetőbb és virgoncabb mint az esti megnyugvó.Reggel még táncol a fény a levegőben, fűszálon, de az esti már csak lankadva puhán elfekszik. Ajándék, hogy szerethetem ezt....

bánatos

Vajon miért tudja némely muzsika az ember szívét kicsorgatni, facsarni? Rádőlni a mosogatóra és
bőgni? Én nem tudom,de nagyon hervasztó tud lenni ez ...és bánatos ....csak egy J.J. Cale kellett hozzá, egy régi dal, egy régi érzés és a mostani üresség.
"Két fűszál közt egy fekete bogár fejét ölébe hajtva sírdogál" / Bebesi K./
Ez a szerencsétlen is biztos J.J. Cale-t hallgatott....

patak kacaja

Ritkán bőgi el magát az ember a gyönyörűségtől, de ma ez is megtörtént.
Beléptem az erdőbe és az rögtön beszippantott. Mint egy vákuumba.
A fák olyanok mintha milliónyi zöld lepke vonná be ágaikat. Szeretem ezt a friss zöld színt.
Ez csak ilyenkor tavasszal mutatja meg magát.
Késő délutáni csend és mocorgás. Patak zubogás.
Most értettem csak meg a patak kacaját. Én meg itt sírok....
Ez meg kacarász....

cipők

Hihetetlen dolgokat tudnak a nők időnként felhúzni....Főleg ha egy szakmai előadásra készülnek.
Ma láttam a mellettem üllő hölgy lábán egy ezüst színű csizmafélét kék cipzárasat, egy lila nagyon tűsarkost előttem, és mögöttem egy égszínkék hegyesorrú és virágmintás csukát. Csak ültem ott a Barbis színorgiában. Mint egy babaházban. Morfondírozgattam magamban, hisz nekem is volt valamikor rózsaszín cipőm... olyan mokkaszín féle ....hű, de szerettem! Bécsben vettem, akkor még az igazán nagy szám volt!
Nézegetem a lábamon a lapos sarkú átlagosan barna cipőmet. Kár, hogy széttapostam azt a rózsaszínt! Ide kívánkozott volna most. A lila tűsarok és az égszínkék virágmintás
közé. De talán az ezüst kék cipzárassal is összebarátkozott volna....:)))

bűbájolgatások

Amikor két idősödő hölgy összeül egy kedves étteremben és te fültanúja vagy a beszélgetésüknek az csupa gyönyörűség!
Az egymásnak való öltözködés! A finoman bodorított és frissen festett hajak, szép selyemblúzok és kosztümök, fényes fekete cipők! A dicsérgetős szép szavak küldése egymásnak!Fecsegés és locsogás..
Bámulod őket és fülelsz miközben az orrod a levest súrolja.
Előkerülnek a fényképek is :" hogy hasonlít rád a Zolika,főleg a homloka" - homlok -homlok morfondírozgatok magamban hogy hasonlíthat egy homlok? lapos vagy magas- csúcsos?Nézem a szemben lévő nő homlokát, sem nem lapos sem nem magas- csúcsos, egy homlok csak és kész.
" és ez a lányod? milyen szép, meg rajtad ez a tunika..." ""Hát megöregedtem.." mondja diszkréten a tunika a selyemblúznak. A tunikás talán annyi mint én. Nézem a szomorúan a farmerom....
Ők csak tovább fecserésznek. Boldogok, hogy a főnök itt tudja a nevüket, örülnek a langyos kávénak és a múltkor is milyen finom volt tiramisunak.
Turkálok a menüben és irigykedem. Hát ilyen dolgokkal is lehet mulattatni az időt.....

corega tabs-öregek ideje

Tegnap, mikor néztem a Brit Filmakadémia díjátadóját és benne egy öreg hölgyet, Vanessa Redgrave színésznőt aki életmű díjat kapott, elgondolkodtam. Milyen szép is volt valamikor a Nagyításban. Ez a szipogós mosoly itt az átadón, szívéből jött a sugárzás... Milyen jó is lenne ilyen szépen megöregedni....
Elmerengtem... már pár éve figyelem az időseket.... ráncaikat, őszülő hajukat, bőrüket ahogy rátapad vékonyka csontjaikra...keskenyedő, görbülő ajkaikat, hajlott hátukat... hát ilyenek leszünk mindahányan...
Mégis úgy gondolom,hogy nevessünk és sírjunk ameddig csak tudunk! Simogassuk azt akit szeretünk. Embert, állatot.
És amikor eljön a corega tabs ideje, hát ragasszuk fel ezt a szart, hogy legalább a mosolyunk legyen olyan mint régen: egy szívből jött sugárzás. És akkor talán nem lesz semmi baj....:))))

hangicsálás

Most aztán már tényleg tavaszodik! A hócsöndet a hegyen felváltotta a hangicsálás...
Kész zenemű amit a madarak ilyenkor produkálnak! Persze a párjukat keresik, aztán mindent
beleadnak....A madáretető is még tele van a nem régiben kiszórt szotyolával..hiába ha madár szerelmes úgy látszik nem éhes....
A hunyor i s kibukkant a lombszőnyeg alól. Az első hírmondó...
A patak zúgása! Micsoda muzsika! És ez csak ilyenkor zubog, rohan lefelé hóolvadás után.
Szóval egy koncert az egész. A tavasz nyitánya.
Csak ezek a megcsonkított, derékmagasságban kivágott fák ne lennének! Koronája és törzse már rég elhamvadt egy ócska kályha tűzfészkében... madár többé ezen már nem hangicsál:(((

hócsönd

Felfelé baktatva a hegyen legjobb a morfondírozgatás, ha lábad alatt ropog a hó és fentről meg puhán esik.
Ilyenkor aztán a gondolatok csak úgy csapodár módon folyékonyan érkeznek, de már el is gurulnak, nyomot sem hagyva. És marad csak a hócsönd. Így hívom ezt a semmihez nem hasonlítható csöndet. Szeretem ezt nagyon. Elnyom minden zavaró, utálatos dübörgést és morgást. És lassan bennem is minden elhalkul és pihen.
Most már csak a rácsodálkozás marad a tájon... és a hócsöndnek az elraktározása...

adóbevallások

hajhaj....:(((((( adóbevallások gyártása február 25-ig.:((((((((((((((((
A(Z)PEH.....
De éjszakánként mikor befejezem egy részét, akkor bizony:

Oly lágy az este mint egy szöllőszem,
gurul puhán emlékeim között.
Egy szőke este. De már nem emlékszem.

József A.

és zuhanás, mélyalvás.......és jamjam.

Led Zeppelin

Úgy gondolom nem árt ha egy sok munkával és stresszel terhelt időszak után az ember estefelé benyomja a DVD-t, beállítja a megfelelő hangerőt, és a szobája közepén neki áll ugrálni és ordibálni Robert Plantel együtt.
Milyen jó is, ahogy pattognak le a kimerültség fájdalmai! Ahogy oldódik a feszültség! Ahogy tűnik el az iroda.... és ahogy marad erre az estére a zene békéje és nyugalma. áááááááááááhhh micsoda egy paradicsomi megpihenés! Mindjárt ott is vagy a régmúltban, lég gitározva, ugrálva, ordibálva a testvérbátyáddal a szülői ház szobájában. Igen, itt aztán szólhatott hangosan a Led Zeppelin! Persze volt egy gitár, fából fabrikálva, nem volt egy akusztikus fajta, de amire kellett arra jó volt. Jól meg lehetett rajta tanulni lég gitározni. Amit az ember ennyi eltelt év után is nagyon tud hasznosítani ...és szól a Whole Lotte Love és ott vagy a régi udvarban, érzed a bőrödön a nyári nap akkor még simogató melegét, érzed a meleg trágya szagát, ballagsz az udvar hátsó felébe, füledre szorítva legnagyobb hangerőn az Orion rádiót, mert még ott is a L.Z-nek kell szólnia. Ó, hogy szét nem robbant az a budi ettől a rettenetes nagy szerelemtől!
Milyen jó is, hogy van a zene... Milyen jó elmerülni benne.. Milyen jó szabad utat engedni az érzelmeknek...
Jó benne megpihenni....
És az iroda? Kérdezné Arthur R. ....

mai vers

Egy szép napon

Mindig az elhányt bádogkanalat,
a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
remélve,hogy egy szép napon
elönt a sírás, visszafogad szelíden
a régi udvar, otthonunk
borostyán csöndje, susogása

Mindig,
mindig is hazavágytam.

Pilinszky János

bársonysimogatások

Amikor a szél meglegyint bicajozás közben,nem is tudsz másra gondolni mint egy bársonysimogatásra, ami szalad át a bőrödön és valami érthetetlen jó érzéssel tölt el.
És amikor így simogat a szél, tudod, hogy most aztán szabad vagy! Kerekezel a végtelenek tűnő mezőkön, beleolvadsz a nyári zöldekbe, sárgákba, rikító lilákba és az ordító pirosakba. Minden virít és minden nevet! Mindjárt a kormányt is elengeded és kitárt karral fogadod a bársonyszelet, a színorgiát, a fű illatát. Már tudod, hogy ezért az érzésért megérte! Megérte kockáztatni, elengedett kézzel kormányozni, aztán szépen elfeküdve, sajgó térddel ismerkedni a föld színeivel...Odalentről fölnézni az égre és felejteni az irodát.....
Akkor aztán lehet bégetni a közelgő birkáknak, talán megértik és válaszolnak: bizony mi is érezzük a rétnek ezt a mérhetetlen szabadságát és a szélnek ezt a bársonysimogatását......beee.....